Amikor az iskolában óra közben cetlit kapott, az legfeljebb a figyelmetlenségéhez vezetett. És olykor egy-egy rászóláshoz, hogy ossza meg a tartalmát a többiekkel is. Csak arra a papírfecnire nem kerülhetett szív szimbólum. Akkor ugyanis teljesen egyértelmű volt, hogy ez NVS (= Nagy Világraszóló Szerelem). Vagy éppen mégsem, és akkor összetörte a hátsó padban ülő Patrik igazi szívecskéjét. Miért van egyetlen formának ekkora hatalma, és honnan is származik voltaképpen?
A tudósok sejtik, de pontosan nem tudják
Így lehetne talán jellemezni a szív szimbólum eredetének kutatását. Az egész egyszerűen egy kicsit bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Ahogy ez a szerelemmel lenni szokott. Az egyes elméletek azonban egyáltalán nem zárják ki egymást.
A borostyánnal kezdődött (valószínűleg)
A régmúlt időkben ez a kúszónövény számos jelentést hordozott. Az emberek már időszámításunk előtt 3000-ben festették. Ezt bizonyítja például az Afganisztáni Nemzeti Múzeumban kiállított díszes váza. Néhány száz év alatt a borostyán különféle ábrázolásai eljutottak az ókori Görögországba és Rómába is. És nemcsak a kerámiákra vagy a homlokzatokra.
A bordélyházak ajtaján és a sírokon
Amikor az efeszosziak a Krisztus utáni 4. században szórakozni akartak, egy borostyánlevelet kerestek az ajtókon. Mögöttük ugyanis egy bordélyház rejtőzött. A szív alakú formát pedig akkoriban nem véletlenül választották. Épp ellenkezőleg, Dionüszoszhoz – a féktelen vigadalom és a termékenység istenéhez – kapcsolódott.
Másrészről viszont a borostyán a sírköveken is megjelent. Ellenállósága a „síron túli szerelmet” jelképezte, míg szoros átölelése az odaadást és a közelséget szimbolizálta.
A kereszténységtől a szívet tépő vallomásokig
Már a legkorábbi kolostori művészek is szív alakú levelekkel ábrázolták az édeni élet fáját. Ihletüket valószínűleg éppen az ókori alkotásokban találták meg. Ahogy az egyház fokozatosan elkülönült a hétköznapi élettől, a szív szimbóluma új jelentéseket kapott.
A 13. század közepéről származó Le Roman De La Poire francia lovagregényt egy S betűt ábrázoló miniatúra kíséri. Ezt tartják a szív szimbólum legelső ábrázolásának úgy, ahogyan azt ma ismerjük. És főként abban a jelentésben, amelyre oly szívesen használjuk. A férfi rajta a szívét ajándékozza kedvesének. Bár a formáját valószínűleg befolyásolta az is, ahogyan az ajándékát tartja.
Már valamivel 60 évvel később azonban egy másik miniatúra Francesco da Barberino Documenti d’amore című művében a jellegzetes formában ábrázolja a szívet egy ló nyakán.
Az újkor kedvezett a szíveknek
A 14. századtól kezdve pörögtek az események. A szívek mindenütt ott voltak – szó szerint. A gótikában síremlékeket díszítettek velük, a reneszánszban pedig a ruhaujjakat az odaadás jeleként.
A művészek mindenütt felhasználták, ahol csak lehetett. Főleg amikor alkotásaiknak közük volt a szerelemhez vagy az erotikához. Nos, és a 15. században megjelentek az első játékkártyák a klasszikus szimbólumokkal, amelyeket kőr, pikk, káró és treff néven ismerünk.
A modern kor szíve
Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy ez elsősorban a fogyasztás. A szíveket így elkezdték árcédulákkal átdöfni.
A Valentin-napi üdvözlőlapok, amelyeket sorozatban már a 19. században gyártani kezdtek, gyorsan elárasztották a piacot. Fokozatosan csatlakoztak hozzájuk a különféle édességek, plüssök, valamint Valentin-napi tematikájú ékszerek. 1977-ben ráadásul először ölthettek magukra az emberek egy I♥NY feliratú pólót. Ez a helyi változataiban gyorsan slágerré vált. És ma már szinte minden várost ♥-tathat.
Miért nem néz ki a szív szimbóluma úgy, mint a miénk?
Mert eleinte nem foglalkoztak vele. Amikor pedig igen, jött a kereszténység. Ez megtiltott mindenféle halál utáni beavatkozást a testbe – így a szív rejtély maradt. Az orvosi feljegyzésekben éppen egy stilizált borostyánlevél helyettesítette.
Még Leonardo da Vinci korai festményein is megjelenik valami a kártyaszimbólum és a mi anatómiai szívünk között. Kezdetben csak sertés- és bikaszerveket vizsgálhatott. Csak az újabb feljegyzésekben jut el a pontos rajzhoz és annak leírásához.
Anatómiai szív egy kápolna falain
1304 és 1306 között festette ki a Scrovegni-család kápolnáját Giotto di Bondone festő. A hatalmas freskón megtaláljuk a Krisztusnak a szívét adó Könyörületesség allegóriáját is. És kivételesen nemcsak szimbólumról volt szó, hanem anatómiailag helyes ábrázolásról, erekkel együtt.
Ebben az időben ugyanis már lehetett boncolni. Így végre tudták, hogyan is néz ki valójában a szívünk. A szerelem szimbólumának népszerűségén azonban ez egyáltalán nem változtatott.