Átkozott, de semmiképp sem elveszett. Bár a női szépségideál folyamatosan változik, sehová sem tűnik el. Mindenütt ott van körülöttünk. És a legrosszabb, hogy belénk is beleivódott. Miatta kételkedünk önmagunkban, és minden apróságot górcső alá veszünk. Ideje hát visszavágnunk neki – és alaposan ízekre szednünk.
- Honnan ered?
- Hogyan változott a szépségideál az idők során?
- Miért nem menekülhetünk előle?
- Hányféle létezik belőle a világon?
- Milyen hatással vannak a szépségideálok a lelkünkre?
Vissza a barlangokba
Hogyan is nézzen ki egy nő? Nos, ezt a környezete már úgy 30 000 évvel ezelőtt is tudni vélte. Az iskolából bizonyára mindenki emlékszik a věstonicei Vénuszra – és ez csak egy volt a sok közül. Hasonló szobrocskákból a mai Európa és Ázsia területén jóval többet is találtak. Ezeket tekintik a szépség standardizálásának legelső bizonyítékának.
Darwin örülne
Az evolúció szemszögéből egyszerű a képlet: termékeny nő = szép nő. Az antropológusok és szociológusok éppen azt vizsgálják, mennyire kapcsolódtak össze a szépségideálok a termékenység látható jeleivel.
Az eredeti hangsúly a telt formákon és a széles csípőn fokozatosan gyengült. A szépség elsődleges mércéjévé egyre inkább az vált, amit fiatalosnak tartottak – a sima bőr, a telt ajkak, a finom vonások vagy éppen a dús haj.
| Éppen az evolúciós elmélet segíthet megfejtenünk, hogyan alakult a női szépségideál. És főleg hogy miért. |
Minden út… az ókori Görögországba vezet
Arról, hogy mennyire fontos az ember külseje, már az ókori görögök is írtak. Éppen ők határozták meg elsőként, több mint 2 400 évvel ezelőtt a „nyugati” szépségideált. A szépséget ugyanis az egyik erénynek tekintették, és éppolyan fontosnak tartották, mint például a bátorságot vagy az igazságosságot.
A kalokagathia (a καλός – szép és az αγαθός – jó szavak összekapcsolása) azt a meggyőződést jelölte, hogy aki szép, annak jónak is kell lennie – és fordítva. A testnek és a léleknek tehát tökéletes összhangban kellett lennie.
| Hasonló meggyőződésen működik a mi modern társadalmunk is. Hiszen gyakran halljuk, hogy valakinek „a jelleme az arcára van írva”. |
A görögök kiszámolták a szépséget
Szó szerint, milliméterre pontosan. A vonások mértékei és arányai ugyanis matematikai alapokon nyugodtak. Tökéletesen pontos arányokról volt szó, amelyekkel egy szép nőnek rendelkeznie kellett. Paradox módon azonban nem száz százalékos szimmetriáról beszélünk.
Épp ellenkezőleg – a görögök tudatában voltak annak, mennyire fontos a szem számára a szabálytalanság. Így például a híres milói Vénusz-szobornak csak az álla szimmetrikus, noha megfelel a görög (és matematikai) szépségideálnak.
| A szőke haj, a magasan ülő, összenőtt szemöldök és a telt ajkak kelendők voltak a görögöknél. A háztartásbeli nőkhöz azonban nem illett a cicoma, az csak a szeretőknek és a prostituáltaknak volt fenntartva. |
A rómaiak a sminket ajánlották
Az ókori Róma közvetlenül folytatta az athéni hagyományt. A jelentős különbség azonban a szépítkezéshez való hozzáállásban rejlett. Maga a híres költő, Publius Ovidius Naso is azt tanácsolta a nőknek A szerelem művészete című könyvében, amely 2 évvel időszámításunk kezdete előtt jelent meg. Hogy fessék be az ősz hajszálaikat, viasszal kenjék be a ráncaikat, a szemöldökből hiányzó szőrszálakat pedig ragasszanak pótlásul.
A középkor máshol kereste az ideálokat
A kereszténység a középkorban az élet minden területét áthatotta. És megvetett mindent, ami felszínes és hívságos – így a külsőt is. A nőknek egyszerűnek, felesleges cifraságok nélkülinek, és mindenekelőtt Istennek odaadónak kellett lenniük. Az egyház befolyását csak a 15. századi reneszánsz eljövetele söpörte el.
| A késő középkorban azért létezett egy ideál – a szürke szemű, szőke nő. Ezt nemcsak Chaucer versei bizonyítják, hanem például az Artúr királyról szóló legenda is. |
A szépség reneszánsza
Botticelli Vénusz születése, da Vinci Hölgy hermelinnel vagy Raffaello Fátylas hölgy című műve tökéletes megtestesítője a reneszánsz szépségideálnak. Bár ez a művészeti irányzat az ókori Görögországból merített, jelentősen eltért attól.
A Vénusz születése – Sandro Botticelli
A művészek nem valamiféle elméleti ideálra összpontosítottak. Sokkal inkább azt keresték, hogyan is alkossanak és fessenek. Úgy, hogy a mű gyönyörködtesse a szemet. Náluk a finom és törékeny vonások győzedelmeskedtek.
A szépség, amely tényleg fájt
A 16. századi angol nőknek egyetlen bálványuk volt – I. Erzsébet királynő. Mindenféle módon igyekeztek hasonlítani rá. Vörös haj, magas homlok, szinte alig látható szemöldök és hófehér bőr. Ez utóbbi hosszú évszázadokon át a nemesség és a magas rang jele volt.
A kívánt árnyalat eléréséhez velencei fehéret használtak. Ez ugyan tartalmazott fehér pigmentet, de ólmot is. Így hosszú távú használata a bőr állapotának romlásához, a haj és a fogak kihullásához, sőt akár a tüdő visszafordíthatatlan károsodásához is vezetett.
| Ebben az időszakban egyébként megjelent az alapvető higiénia is – bár nagyrészt éppen a külső miatt. Például a romlott fogakat méz és cukor, esetenként őrölt csontok és gyümölcshéjak keverékével kenték be. Főleg persze azért, hogy elleplezzék a nem túl vonzó látványt. |
A buja idomoktól a darázsderékig
A barokk puttók feneke paradox módon a korabeli szépségideál tökéletes megtestesítője – markáns és lágy idomok, világos bőr és rózsás arc. Lényegében az egész 17. és 18. században a tökéletes nőt Rubens vagy Velázquez művei jelenítették meg.
Rubens Medici Mária-portréjának és a 19. századi viktoriánus ideálnak az összehasonlítása
A 180 fokos fordulat rögtön a következő században következett be. A 19. századi viktoriánus korszak a fűzők és az épp ilyen szorosra húzott erkölcsi szabályok jegyében telt. A nők gyakran nehezen lélegeztek, és a hasi szerveik is elmozdultak. Így nemcsak hogy a reggeli készülődés rengeteg időt vett igénybe, de ráadásul rendkívül kényelmetlen is volt.
A 20. századot nem lehetett megállítani
A média és a reklám fejlődésével minden óriási mértékben felgyorsult. A divatirányzatok jöttek, majd újra mentek. Nem évszázadonként, hanem egyenesen évtizedenként. Így minden nemzedék mást tartott szépnek. És gyakran teljes ellentétekről volt szó.
A 20-as évek mint a női jogokért folytatott harc
Az első világháborúval (részben) véget ért a nők elnyomása is. A nőket fokozatosan már nem tekintették pusztán a férfi tulajdonának. Szavazati jogot kaptak, egyetemen tanulhattak, és maguk dönthettek önmagukról.
Ez a divatban és a szépségideálokban is megmutatkozott. A nők ledobták a szorító fűzőket, először öltöttek nadrágot, vagy éppen radikálisan levágták a hajukat.
Az elegáns 30-as és 40-es évek
A filmművészet fejlődésével megszülettek az első hírességek is. Ők nemcsak a divatot, hanem az egész ízlésvilágot is diktálták. Greta Garbo vagy Marlene Dietrich világszerte elismert bálvány volt. Kívánatossá vált a homokóra-sziluett, amelyet Christian Dior mutatott be. Ezúttal nem a fűzőhöz nyúltak, hanem a bő szoknyához.
Argentína első asszonya és Dior múzsája, Eva Perón az ő ruhájában
A világot ráadásul megrázta a nagy gazdasági világválság, majd rögtön utána a második világháború. Így az ápolt külső az adott nő magasabb rangját igazolta. Az átlagemberek azonban sokkal égetőbb kérdésekkel küzdöttek. Így nem költöttek fényűző ruhatárra. Gyakran ugyanis még ennivalóra sem futotta nekik.
| Marlene Dietrich bálvány volt, ugyanakkor lázadó is. A nadrágkosztümök és a férfikalapok voltak az ismertetőjegyei. |
Az 50-es éveken Marilyn uralkodott
Peroxidszőke haj, telt ajkak és idomok – a férfiak megőrültek, a nők irigykedtek. És igyekeztek a lehető legjobban közelíteni ehhez a háború utáni ideálhoz. Bár a divatban Coco Chanel vette át a jogart, aki a természetességet helyezte előtérbe. Így két különböző ideál állt egymással szemben.
A 60-as és 70-es évek emancipációja
A történelemben először a női test nem lehetett többé pusztán a férfi tárgya. Épp ellenkezőleg. A feminizmus második hullámának növekvő hatására megkezdődött a felszabadulása. A nők már nem a környezetük kedvéért szépítkeztek, hanem önmagukért.
Ez a szabadság óriási fordulatot jelentett. A nők karcsú modellektől merítettek ihletet, bátran öltöttek miniszoknyát, és úgy vágatták le a hajukat, ahogy a legjobban érezték magukat. Szimbólummá és bálvánnyá vált például Twiggy.
| A szabadság a frizurákban és a sminkben is megmutatkozott. Kedveltté vált a tupírozás és a markáns szemkontúr. |
A 80-as évek formában
A színésznők és énekesnők háttérbe szorultak, a színre ugyanis a szupermodellek léptek. Bár az elsők már a korábbi évtizedekben feltűntek, most kerültek igazán csúcsformába.
Magasak, karcsúak, és többnyire egy-egy márkához kötődtek. Nemcsak a női szépség ideáljai voltak, hanem a gazdagság és a luxus szimbólumai is. Reklámkampányaikban nagy márkák kezdték felhasználni őket – a ruházattól az italokon át egészen az autókig.
| A modellméretek iránti rajongás megnövelte az otthoni edzés iránti érdeklődést. VHS-kazettákon aerobiktól vagy pilatestől ihletett fitneszprogramok keringtek. |
A lesoványodott 90-es évek
Látszólag elhanyagolt, mintha egy vad buli után lenne, és csont-bőrre soványodott – pontosan erre törekedett a legtöbb nő a 90-es években. Az évtized egyik meghatározó arcává Kate Moss vált. Ráadásul megjelent egy új jelenség, a Victoria’s Secret angyalkái.
A 21. század egyénisége
Még az ezredforduló táján is tele voltak a magazinok modellekkel. És persze tanácsokkal, hogyan hasonlíthatunk rájuk.
Az utóbbi évek irányzata azonban egyértelműen az egyéniség hangsúlyozása. Igaz, itt-ott még felbukkan egy-egy ideál, de az internet és a közösségi média erejének köszönhetően a velük vívott küzdelem valamivel könnyebb. Ugyanakkor sokkal nehezebb menekülni előlük. A nőkre nehezedő társadalmi nyomás tehát még mindig óriási.
Mindenütt ott vannak körülöttünk
A tömegmédiának köszönhetően rengeteg információhoz jutunk hozzá. Csakhogy éppen ez az alattomos. A mindennapi életben képek és hangok árasztanak el bennünket. A reklámok mindenhonnan ránk ugranak – még az utcán is. Így szinte lehetetlen csak azt kiszűrni, ami valóban ad nekünk valamit.
Az elmúlt évszázad problémája
A média és a reklám fejlődése azonban nemcsak az elmúlt néhány év gondja. A történetük már a múlt század elején elkezdődött. Hollywood diktálta a trendeket. A kereskedők garantált krémeket és fiatalító készítményeket árultak. Így folyamatosan ugyanaz ismétlődött – nem szabad öregednünk, és valahogy ki kell néznünk.
… ma pedig még erősebb
A televízióval nemcsak a szórakozás költözött be az otthonokba, hanem egy újabb agymosás is. És mit hozott magával az internet megjelenése?
Minden felgyorsult. Ma tulajdonképpen mindent azonnal megkaphatunk. Néhány másodperc alatt megtalálunk bármilyen képet, szépségranglistát vagy videót. 2010 körül így beköszöntött a sminktutorialok korszaka. A nők videók alapján tanultak sminkelni, ajánlások alapján vásároltak. És úgy akartak kinézni, mint a kedvenc youtubereik.
A közösségi média mindent a feje tetejére állított
Az Instagram-korszak újabb csapást hozott – a sminkről és az outfitekről áttértünk az edzésre. A fitneszinfluenszerek lettek az új ideál. A történelemben tulajdonképpen soha nem az egészségért edzettünk, hanem mindig a külsőért. Csakhogy kiderül, hogy minden egy kicsit másképp van.
Sok tartalomkészítő szűrőket, stúdióvilágítást használ, és a fotóit is retusálja. Ráadásul a szakmájuk lényege önmaguk bemutatása. Így erre fordítják mindazt az időt, amelyet mi a munkában töltünk. Csakhogy erről gyakran megfeledkezünk – olyanok akarunk lenni, mint ők. Csak éppen ez sokszor egyetlen nagy hazugság. És mindenekelőtt a reklám és a más nők bizonytalanságával való üzletelés egy újabb formája.
| A fiatalabb nemzedékek felvilágosultabb hozzáállással érkeznek. Gyakran a hétköznapok valóságát mutatják meg, szűrő és smink nélküli fotókat. Ráadásul a külsőnél egészen más értékeket hangsúlyoznak. |
A szépség világa tele van paradoxonokkal
Mindaz, ami fentebb szerepel, igaz – csak éppen a modern nyugati világra. A szépségideálok alakulása nálunk a korábbi rendszerben kissé eltérő volt. Nem voltak ilyen eszközeink, és végső soron ihletforrásaink sem. Ez azonban még mindig semmi ahhoz képest, mennyire eltértek szerte a világon.
A szépségideál olyan nő volt, aki:
- Japánban fehér sminket viselt, a haja ülő helyzetben a földig kellett hogy érjen, és feketére festette a fogát,
- Kínában a lehető legkisebb lábfejjel rendelkezett, amit csonttöréssel és zsenge kortól való átkötözéssel értek el,
- Dél-Koreában széles arca, keskeny szeme és telt ajka volt,
- a mianmari kajanok területén arany karikákat viselt a nyaka köré, amelyek látszólag megnyújtották azt.
| Ázsia és Afrika egyes részein a mai napig alkalmaznak bőrfehérítést. Ami éles ellentétben áll a napbarnított bőrre való törekvéssel, amely miatt a nők gyakran szoláriumba járnak – vagy önbarnító krémet használnak. |
A szépségideálok egyáltalán nem ideálisak
Valójában alaposan megkeseríthetik a fejünk (és a testünk) életét. Elérésükhöz gyakran radikális eszközökhöz nyúlunk. Az értelmetlen diéták, a túlzásba vitt edzés, a drága termékek vagy a megterhelő plasztikai műtétek csak ízelítőt adnak abból, mi mindent megtesznek a nők.
Nem arról van szó, hogy ne szabadna ezt tennünk. A gond gyakran a motivációnk eredetében rejlik. Sok mindent nem magunkért teszünk, hanem másokért. Hogy éppen az ő szemükben közelítsünk a szépségideálhoz. És mindenekelőtt, hogy tetsszünk.
Az önkritika fontos, de…
A társadalmi nyomás miatt gyakran túlzott. Éppen a legkülönfélébb ideálok és trendek befolyásolják, hogyan látjuk önmagunkat.
A társadalomban így egyre gyakoribbá válnak az olyan pszichiátriai betegségek, mint az evészavarok vagy a testképzavar. A lányok és a fiatal nők tartoznak a legveszélyeztetettebb csoportok közé. A szépségideálokkal járó problémák azonban a férfiakat és az idősebb korosztályt sem kímélik.
Mit érdemes mindebből levonni?
Mindenekelőtt azt, hogy mindannyian egyediek vagyunk. Csodáljon nyugodtan, de sohase vakon. Tegyen dolgokat önmagáért, ne mások kedvéért. Csak önmagával hasonlítsa össze magát, senki mással. Az erényeit keresse magán, ne a hiányosságait.
| Egyszerűen bánjon önmagával ugyanúgy, ahogy a legjobb barátnőjével – szeretettel és tisztelettel. |