Mindannyian tudunk róluk, és néhány évente meg is nézhetjük őket. A cseh koronázási ékszereket ugyanis IV. Károly kívánságára csak jelentős évfordulók alkalmával állítják ki. Így mielőtt újra megmutatkoznának nekünk, egyszerű halandóknak, idézzük fel őket egy kicsit. Hogy aztán a látványosságra várva a sorban előhúzhasson néhány érdekességet.
| Kirándulás a történelembe: | Amit (talán) nem is sejtett: |
|---|---|
|
|
Honnan származnak a cseh koronázási ékszerek?
Bár kézenfekvő lenne, a koronázási ékszerek nem az első cseh királlyal jelentek meg. Ő ugyanis II. Vratiszláv volt, aki 1086-ban IV. Henrik császártól kölcsönkért kegyszerekkel vett részt a koronázásán.
A további koronákról, ha egyáltalán voltak ilyenek, nem sokat tudni. A Přemysl-ház ugyan 1212-ben megszerezte az örökletes királyi jogot, de a koronázási ékszerekről nincsenek írásos említések. Megjelenésükre pecsétérmékből, falfestményekből és krónikákból következtetnek. Feltételezik azonban, hogy sokáig éppen Vratiszláv „kölcsönkért” koronáját használták.
A Szent Vencel-korona
A koronát olyan formájában, ahogy ismerjük, IV. Károlynak köszönhetjük. 1346-ban készíttette el a koronát, amely a přemysli és a francia hagyományt ötvözte. Élete során többször átdolgozták, így mai formáját csak 1385-ben nyerte el.
IV. Károly a koronát Szent Vencelnek szentelte, akinek a fején – pontosabban a fejereklyetartó mellszobrának fején – kellett őrizni. Nem a király, hanem az állam tulajdona volt. A királyok így csak kölcsönvették a koronázásra, és még aznap este visszavitték a helyére.
Az országalma és a jogar
I. (Habsburg) Ferdinánd további két darabbal bővítette a gyűjteményt. Elsőként 1527-ben készült el a 780 g tömegű országalma, amelyet nemcsak drágakövek és gyöngyök díszítenek, hanem domborműves jelenetek is.
Az egyik félgömbön Dávidot és Góliátot találjuk. A másik felét a Isten előtt térdeplő Ádám, Ádám paradicsomba vezetése, végül pedig Ádám és Éva intése a tudás fája előtt díszíti.
A hittel való szoros kapcsolatot két latin felirat is bizonyítja – DOMINE IN VIRTUTE TUA LETABITUR REX ET SUPER SALUTARE TUAM EXULTABIT (Uram, a te erődből örvend a király, és a te segítségednek ujjong) és DEUS CELUM REGNAT ET REGES TERRE (Isten uralkodik az egeken, a királyok pedig a földön).
| Tudta, hogy az országalma formája is a kereszténységre utal? A világunkat ábrázolja (a gömb), amely fölött Krisztus (a kereszt) uralkodik. |
A jogar ugyan egyszerűbb, annál viszont nehezebb. 1533-ban készült, és több mint 1 kg-ot nyom. Teljes hosszában stilizált leveleket és gallyacskákat fedezhetünk fel rajta – a markolattól a fejrészen át egészen a nyélig.
A koronázási palást
A legújabb darab egy aranyszállal átszőtt selyempalást, hermelinnel (ami egy hermelin nevű menyétféle prémje, nem pedig egy aromás sajt) szegélyezve. Elsőként II. Ferdinánd öltötte magára 1617-ben a koronázásán.
A koronázási palást szélessége 312 cm, hosszúsága pedig 236 cm. Egyedüliként külön őrzik, egy speciális, klimatizált raktárban a Prágai Vár gyűjteményében.
Vége a történelemnek, jöhetnek az érdekességek
Drágakövekkel és egy tövissel kirakott korona
44 spinell, 30 smaragd, 20 gyöngy, 19 zafír, 1 rubin, 1 rubellit, 1 akvamarin, és ráadásul egy tövis. Természetesen nem holmi közönséges tövis ez, hanem különleges – Jézus Krisztus töviskoronájából származik, amelyet keresztútja során viselt. A Szent Vencel-korona tetején lévő keresztecskébe foglalták, és latin felirat kíséri: HIC EST SPINA DE CORONA DOMINI (Íme, tövis az Úr koronájából).
Csakhogy 2003-ban kiderült, hogy nincs ott semmiféle tövis. Nehéz megmondani, hogy II. (Jó) János francia király sosem ajándékozta-e Csehországnak, a tövis rejtélyes módon eltűnt, vagy egyenesen felsőbb beavatkozásról volt szó.
A halál legendája
„Nem teszed a fejedre a koronát, ha nem vagy király, különben egy éven belül elveszíted.” Vagy valahogy így hangozhatna az ékszereknek tulajdonított átok. Ahogy bizonyára sejti, a legenda szerint a Szent Vencel-koronát senki sem teheti fel jogtalanul.
Az egészet Reinhard Heydrich helyettes birodalmi protektor alakjához kötik, aki 1941. november 19-én lefényképeztette magát a cseh koronázási ékszerekkel. Fél éven belül merényletet követtek el ellene, és meghalt.
Igazság vagy babona?
A szemtanúk, a források és a kutatók egyaránt azt állítják, hogy a koronát sosem tette fel. Még a Koronázási Kamrában tett titkos látogatásakor sem, ahol az ékszereket a mai napig őrzik. Az egész aktus szimbolikus volt, és Csehország és Morvaország Birodalom iránti történelmi hűségét volt hivatott megerősíteni. Reinhard Heydrich ugyanis így értelmezte az egész Szent Vencel-hagyományt. Hiszen még a hivatalba lépéséhez is találó dátumot választott – 1941. szeptember 28-át, Szent Vencel ünnepét.
Tény azonban, hogy a látszólag tradicionalista húrok pengetése nem jött be neki. A merénylet inkább a kimerítő megszállás és az egyre erősödő náciellenes ellenállás tetőpontja volt, semmint egy beteljesült átok.
A koronázási ékszerek utazási irodája
IV. Károly kívánságát, hogy a koronázási ékszereket csak jelentős események alkalmával állítsák ki, még mindig tiszteletben tartják. Egy másik elképzelését azonban már a fia, IV. Vencel megszegte. Eredetileg ugyanis az ékszereknek sosem lett volna szabad elhagyniuk Prágát, ő azonban elszállíttatta őket Karlštejnbe (1). És ahogy a Szent Római Birodalom térképén látja, ez még csak a kezdete volt vándorlásaiknak.
A kibontakozó huszita forradalom arra kényszerítette Zsigmond királyt, hogy az ékszereket Visegrádra (2), majd Nürnbergbe (3) menekítse. A háborúk végeztével aztán visszakerültek Karlštejnbe (4), ahol rövid megszakításokkal 1619-ig maradtak. Ezután az egykori nyaralókastélyt már nem tartották kellően biztonságosnak, így visszatértek Prágába (5).
Bécsi upgrade
A legnagyobb utat az ékszerek a harmincéves háború alatt tették meg. Biztonsági okokból Prága és České Budějovice (6) között zsonglőrködtek velük, mígnem 1637-ben Bécsben (7) fészkelték be magukat.
Az eredeti országalma és jogar a bécsi kincstárban.
Egy részük a mai napig ott maradt. Mielőtt ugyanis 1791-ben visszatértek Prágába (8), lecserélték a jogart és az országalmát. Az eredeti darabok a bécsi kincstárban maradtak, az újak pedig útra keltek hazafelé. Az ok egyszerű volt – a IV. Károly korából származó eredeti darabok nem voltak elég pompásak és díszesek. Így az I. Ferdinánd megrendelésére 1527 és 1533 között készült, tekintélyesebb darabokhoz nyúltak.
A 7 kulcs hagyománya
Amikor a koronázási ékszerek 1791-ben végre visszatértek Prágába, megszületett ez a hagyomány. Egyszerre volt hivatott védeni őket gyakorlati intézkedéssel és a szentély jelképiségével. A koronázási ékszereket nemcsak hogy a Szent Vitus-székesegyházban őrzik, de ráadásul nem is akárki juthat a közelükbe.
Egyenesen 7 zár, 7 kulcs védi őket – először a Koronázási Kamra ajtaján (fénykép), majd a páncélozott trezorszekrényen. A felnyitásukhoz össze kell gyűjteni az összes kulcstartót.
| A náci megszállás idején a kulcsokat újraosztották – 3-at Hácha elnök, 3-at a birodalmi protektor, 1 pedig a prágai érsek kapott. Végül azonban mindegyiket éppen Reinhard Heydrich birodalmi protektor szerezte meg. |
A koronázási ékszerek kulcsait a következők őrzik:
- az elnök,
- a miniszterelnök,
- a prágai érsek,
- a képviselőház elnöke,
- a szenátus elnöke,
- a prágai Szent Vitus-székesegyház metropolita-káptalanjának prépostja,
- Prága főváros főpolgármestere.
Így hát az ember nem is csodálkozik, hogy olyan ritkán mutatják meg őket a világnak. Néha egyetlen ismerőssel is nehéz találkozót egyeztetni – nemhogy héttel.