Tudjuk, mi a teendő. Akár egy virágzó cseresznyefa alá indul május elsején, akár épp az előestéjén hántolja le, díszíti fel és állítja fel a fát májusfaként. Egyszerűen így szokás. Az ember kiszellőzteti a fejét, és sokszor jól ki is mozog. De kevesen tartják már fejben, mi rejlik valójában a majálisi hagyományok mögött – és honnan is erednek egyáltalán.
Miért állítunk májusfát?
Nos, ez jó kérdés – valójában ugyanis senki sem tudja pontosan. A legvalószínűbb (bár még mindig kérdőjellel), hogy egy ősi germán, pogány szokásról van szó. A fa faluban való felállításával „az erdő szellemét” hívták meg, és ezzel biztosították az áldását.
Érdekes, hogy a hagyomány túlélte az erős keresztény nyomást is, amely sok más szokást eltörölt. Vagy éppen úgy alakított át, hogy a szokások megfeleljenek a vallási tanításnak.
A tudósok azonban nem állnak meg egyetlen elméletnél
Egyes néprajzkutatók úgy vélik, hogy az úgynevezett axis mundihoz kötődő jelképiségről van szó. Ez a világ közepét jelöli, amely elválasztja egymástól az alvilágot, az eget és a földi életet. Számos kultúrában megtaláljuk fa, kötél vagy éppen hegy formájában.
Elhangzottak olyan gondolatok is, amelyek szerint a májusfa:
- a merev férfiasságot jelképezi, aminek főleg Sigmund Freud örült. A tudósok azonban arra a következtetésre jutottak, hogy semmi ilyesmit nem lehet a múltban kimutatni.
- csupán a meleg hónapok érkezésének ünneplése volt.
- a boszorkányoktól való védelemre szolgált, akiket jelképesen ugyanazon az estén vagy előestéjén égettek el.
Szégyen arra, aki nem vigyáz a májusfára
Bárhogyan is kezdődött, egy dolog biztos volt. A májusfát egész éjjel őrizni kellett, nehogy a szomszéd falvak ellopják. Ha ez mégis megtörtént, az szégyent hozott a környéken messze földön. Ettől később eltértek, mert az éjszaka leple alatt és az előző mulatságok után gyakran esett sérülés.
| A második világháború idején a megszállás alatt a májusfaállítást teljesen betiltották. A hagyomány mégis visszatalált az útjára – főleg a falvakban. |
A májusfa a szerelem jegyében
A májusfáról szóló legkorábbi írásos említések a középkorból származnak. Akkoriban egy legény májusfát állított a kedvese ajtaja elé, és elnyerte a lány kezét. Úgy tartják azonban, hogy már jóval korábban is állítottak ilyet.
Ez a szokás a 18. században azonban akkora méreteket öltött, hogy egyes vidékeken bírság terhe mellett betiltották. A 19. században a tilalom kiterjedt a legtöbb környező területre. A fákat ugyanis ész nélkül vágták ki.
A csók a cseresznyefa alatt mint újdonság
A májusfaállítással szemben a virágzó fa alatti csókolózás csak a 20. századra datálható. A romantika és a korabeli költészet valószínűleg szerepet játszott benne.
A hagyomány elsősorban a városokban terjedt el, ahonnan romantikus hangulatban indultak ki az emberek a természetbe, hogy megünnepeljék a szerelmet. A virágzó cseresznye-, meggy- vagy almafa alatti csók az örök érzelem jelképe volt. És a májusfával ellentétben itt már nem az életről szólt a dolog.