Festőművész vagyok, és szeretném bemutatni Önnek a színeket. Ott vannak ugyanis mindenütt körülöttünk. Mégis időnként nem értjük őket. Elveszünk a rengeteg árnyalat között. És nem is csoda. Ez ugyanis egy kicsit tudomány. Először meg kell ismernünk őket, és csak azután kombinálni. Keverni és alkotni. Egyszóval megérteni a színspektrum alapelveit, és megtalálni benne a saját helyünket. Ennek köszönhetően tudok alkotni. És azt is tudom, melyik piros rúzst vegyem meg.
Miből tevődnek össze a színek?
Először egy kis elmélet. Nélküle nem megy. De nem fogom untatni Önt a hullámhosszakról szóló magyarázatokkal, és nem helyettesítem a fizikaórát sem, ne aggódjon. A tudós agyam helyett inkább a saját szememet kölcsönzöm Önnek. Egy gyakorlott, érzékeny szemet, amely olykor lenyűgözve mered a világra. Egyszóval egy tipikus művészszemet.
A színek alapelmélete nem véletlenül az alap. Nélküle nem tudnám úgy látni a világot, ahogy ma látom. Palettaként, amelyre mindössze három színt cseppentek. Ezeket aztán különféleképpen keverem, hígítom és kombinálom. Így kapom meg a világot az alapelemeire bontva – az elsődleges színekre.
Az elsődleges színekkel kezdődik
És hol végződik? Tulajdonképpen sehol. A sárgával, a pirossal és a kékkel milliónyi lehetőség áll rendelkezésére. Az elsődleges színek ugyanis minden más szín alapvető építőkövei. Különböző arányú kombinálásukkal végtelen sorozatnyi árnyalatot hozhat létre. Még a legfinomabb átmeneteket is. A három elsődleges szín első összekeveréséből megkapja a másodlagos színeket. Ezek kombinálásából pedig a harmadlagos színeket. Az eredmény a színkör.
Ez nemcsak a keverés útmutatójaként hasznos. Egyúttal bemutatja a színek egy másik fontos tulajdonságát is. És ha valaha is szerkesztett már fotókat, akár csak Instagramra is, akkor nagyon jól ismeri. Nem más ez, mint a jó öreg kontraszt.
A kontraszt nemcsak világos és sötét
Figyelje meg a kör elrendezését. Néhány szín közel áll egymáshoz, mások éppen ellenkezőleg, távol állnak egymástól. A távolsággal pedig a színkontrasztjuk is növekszik. A kör ellentétes oldalain találja az úgynevezett komplementer színeket. Ezek egymás ellenpólusai, ugyanakkor harmonikus egészet alkotnak. Ilyen példa lehet a sárga a lilával vagy a zöld a pirossal.
És mi a helyzet a fehérrel és a feketével?
Eddig egy szó sem esett róluk, tudom. Szándékosan. A szürke árnyalatai, a fehér és a fekete ugyanis éppen a világos és a sötét. Az, ami megváltoztatja a színek tónusát. Vagyis nem az árnyalatukat. Fehér hozzáadásával finomabb, pasztell tónusokat érhet el. A fekete mindent elsötétít, a szürke pedig eltompítja a színeket. Ennek köszönhetően akár egyetlen szín árnyalatai is kontrasztosak lehetnek.
Bal oldalon az eredeti fotó, jobb oldalon a maximális kontrasztú fotó. A fehér ragyogóbb, jobban előtérbe kerül. A világos és az árnyék elmélyül. Minden erősebben küzd egymással, és a szem könnyebben felismeri az éles vonalakat. Az átmeneteket. De mi történik, ha éppen ellenkezőleg, csökkentjük a kontrasztot?
A fotó kezd egybefolyni. A fekete és a fehér inkább szürkés árnyalatot kap. Elveszítjük az éles vonalakat. A felületek jobban egymásba olvadnak. Ezt természetesen színes fotókkal is megteheti. A fekete-fehér fotókon azonban a gyakorlatlan szem könnyebben eligazodik. És edződik.
Milyen hőmérsékletük van a színeknek?
Tegyük fel, hogy néhány közülük fázik, másoknak magas láza van, aztán vannak azok a megfelelő hőmérsékletűek. Így általában hideg, meleg és semleges színekről beszélünk. Megkülönböztetésükhöz vegye ismét kézbe a színkört.
Minden, ami a másodlagos narancssárga körül van, meleg szín. Hozzákeverésükkel felmelegíti a színeket. Ezzel szemben a kék a tipikus hideg szín. Lehűti az árnyalatot. Ha nehézséget okoz a megkülönböztetés, gondolkodjon el. Mit társít a színhez? Melyikről jut eszébe a nyár, a meleg és a nap? Melyiknél fázik ellenben, és lát maga előtt jeget meg reggeli fagyokat? Némelyiknél nehéz megmondani. Ezeket nevezzük semleges színeknek. A bézs, az olíva vagy éppen a khaki árnyalatait.
És miért beszélünk minderről egyáltalán?
Én csak azt szeretném tudni, mi áll jól nekem.
Csakhogy enélkül nem megy. Nem határozza meg a saját színtípusát. Nem érti meg, miért áll jól Önnek az egyik piros rúzs, a másikkal viszont ki sem tenné a lábát otthonról. Mindez egy kis gyakorlást igényel. Próbáljon meg körülnézni, és elemezni valamelyik színt. A csontjáig, egészen az alapokig. Vagyis az elsődleges színekig.
.jpg)
Mielőtt ugyanis belevágna a bőr (al)tónusának meghatározásába, gyakorlás kell hozzá. És ha nem megy, azt ajánlom, valóban keverje a színeket. Akár monitoron, akár papíron. Próbálgassa és játsszon. Legközelebb mindezt magunkra alkalmazzuk. És az lesz csak igazán szórakoztató.